A középiskolai felvételi miatt egyre égetőbbé válik sok diák számára az a bizonyos kérdés: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Ideális esetben persze a gyerek maga választja ki – érdeklődési körének megfelelően–, milyen szakmát választ, és ennek megfelelően milyen iskolába szeretne felvételizni. Természetesen a szülők is segíthetnek a döntésben az alábbi módokon:

  1. Miben tehetséges gyermekünk?Ne próbáljuk ráerőltetni a gyermekre a saját utunkat! Bár napjainkban (szerencsére) egyre ritkábban fordul ez elő, de mai napig vannak például olyan orvos vagy ügyvéd dinasztiák, ahol elvárás, hogy a soron következő nemzedék is a családi hivatást válassza, esetleg továbbvigye a családi céget. Ez túl nagy terhet rakhat a gyerekre, főleg, ha érdeklődési köre eltér a család által elvárttól. Szülőként el kell tudni fogadni, és tiszteletben kell tartani, hogy gyermekünk önálló személy önálló gondolatokkal és érdeklődéssel.
  2. El kell fogadni, hogy gyermekünk olykor egészen másban tehetséges, mint mi. Mindenki jó valamiben, mindenki végezhet hasznos és értékes munkát, ha neki való pályát választ. Inkább segítsünk kibontakoztatni a tehetségét.
  3. Jelezzük gyermekünknek, tapasztalatunk szerint mik az erősségei. Nem feltétlenül tantárgyakban kell gondolkodni, hanem inkább kompetenciákban.
  4. Próbáljon ki a gyerek több „szerepet”, munkát. Ösztönözzük gyermekünket, hogy különböző típusú diákmunkákat is vállaljon el, esetleg önkéntes munkákat is keressen. Minél többet tapasztal gyermekünk a munka világával kapcsolatban, annál megalapozottabb döntést tud majd hozni róla, hogy ténylegesen milyen pályát érdemes választania. 
  5. Reálisabbá kell tenni a gyerek számára, hogy mi alapján érdemes szakmát választani. Sok szakmával kapcsolatban léteznek sztereotípiák (pl.: „tanárként keveset kell dolgozni, hiszen ott a rengeteg szünet”, „ügyvédként biztosan rengeteg pénzt fogsz keresni” stb.) Ha a gyerekünk kitalálta,Fogadjuk el, hogy gyermekünket más dolgok érdeklik, mint minket. melyik szakma érdekelné, érdemes elbeszélgetni néhány, az adott szakmát aktívan űző emberrel is, hogy ossza meg tapasztalatait, és árnyalja a szakmáról alkotott képet.
  6. Nem szabad, hogy kamasz gyermekünk túl nagy jelentőséget tulajdonítson ennek a döntésnek. – Napjainkban már nem egy életre választunk szakmát, és számos lehetőség van arra, hogy pályát módosítsunk, vagy legalább szakterületet váltsunk. Fontos, hogy az ember örömét lelje a munkájában, és soha sem késő egy új szakmát elsajátítani. Ehhez azonban elengedhetetlen az egész életen át tartó tanulás gondolata, melyet a szülők taníthatnak meg gyermeküknek saját életükkel példát mutatva.